Az OECD (Organisation for Economic Co-operation and Development - Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet) által nemrégiben nyilvánosságra hozott adatok szerint az EU 2010-ben sem fogja teljesíteni a beígért segélyezési célszámokat. Az előjelzések szerint az EU igen rossz úton halad, és nem tudja elérni a korábban megállapított számot, nevezetesen a Bruttó Nemzeti Jövedelem (GNI) 0,56%-át, mely már maga is egy határkő ahhoz, hogy teljesüljön az ENSZ Millenniumi Fejlesztési Céljaiban megfogalmazott végcél, a 2015-ig elérendő 0,7%.

Válság ide és/vagy oda

Bár a globális pénzügyi válság sok donor ország számára egyszerűen egy jó hivatkozási alapot adott arra, hogy miért is nem teljesíti az ígéreteit, vannak pozitív példák is. Az EU-s ranglistát továbbra is a svédek vezetik, akik 2010-ben várhatóan a BNJ (Bruttó Nemzeti Jövedelem) 1,03%-át fordítják hivatalos fejlesztési segélyekre. Őket követi Luxemburg (1%), Dánia (0,83%), és Hollandia (0,8%). Még a válság szakaszában is előrelépéseket könyvelhet el Belgium (0,7%) és az Egyesült Királyság (0,56%). Szintén a célszám közelében teljesít majd Finnország (0,55%), Spanyolország (0,51%) és Írország (0,52%) ahol a válságra hivatkozva 2009-ben 25 millió euróval csökkentették a segélyköltségvetést.

Azonban az EU-s Bruttó Nemzeti Jövedelem 37%-át adó Franciaország és Németország esetében a segélyszint a beígért átlag alatt stagnál (0,46%, illetve 0,40%) Mivel ezek nem olyan nagyságrendű összegek, amelyeket komolyabban 'megérezne' egy ilyen méretű gazdaság, nyilvánvaló - ahogyan ebben a kérdésben mindeddig is ez volt a döntő - hogy a politikai akarat hiányzik a keretszámok teljesítése mögül. További lemaradók: Ausztria (0,37%), Portugália (0,34%), Görögország (0,21) %) Olaszország (0,20%).

Összességében az Európai Unió, amely a világ legnagyobb donora, 2010-ben közel 39 milliárd euróval fog elmaradni saját vállalása mögött. A politikai akarat hiánya már csak azért is tanulságos, mert a legújabb Eurobarometer felmérések szerint az európai lakosság 90%-a, válság ide vagy oda, még mindig úgy véli, hogy a nemzetközi fejlesztése igen fontos kötelessége Európának, s 72 % szerint Európának még a válság idején is teljesítenie kell a korábbi segélyvállalásait.

Sok és kevés

Miközben 2010-ben a fejlődő világra szánt segélyek összege rekord nagyságot ért el, s 2004-hez képest 35 százalékkal emelkedett, ez jócskán elmarad attól, amit a gazdaságilag legfejlettebb, donor országok a G8 2005-s Gleneagles-i találkozóján, illetve az ENSZ Millennium + 5 Csúcsán megígértek.

Miközben a fejlett országokban is súlyos tüneteket okoz a gazdasági világválság, az elemzések egyértelműen mutatják, hogy a válság legkomolyabb hatásai éppen a legszegényebb országokban lesznek érzékelhetőek, és még ezeken belül is a legkiszolgáltatottabb rétegeknél (nők és gyermekek). A Világbank adatai szerint, a válság hatására 2010 végére világszerte 89 millióval emelkedik majd szélsőséges szegénységben élők száma. Afrikában a gyermekhalandóság drámaian megemelkedik a válság következtében, s évente 30-50 ezerrel több gyermek nem éri meg az 1 éves kort. A Világbank szerint mintegy 11,6 milliárd dollárra lenne szükség ahhoz, hogy kompenzálják a világválság okozta problémákat bizonyos kulcsterületeken, mint az egészségügy, az oktatás, vagy a társadalombiztosítás. S miközben a fejlett 'Északi' országok esetében már a válság utáni kilábalásról és fellendülésről beszélnek, addig a fejlődő 'déli' államokban, ez várhatóan sokkal lassabban következik majd be.

EU 12 - azaz az új tagállamok

Az új tagállamok eleve egy könnyített pályán indultak: a velük szemben megfogalmazott számbeli elvárás az, hogy 2010-re érjék el a ODA/GNI 0,17%-át , 2015-re pedig 0,33%-át. Ám a helyzet itt is olyan, mint az EU 15-nél, nevezetesen, hogy egyre kevésbé tűnik valószínűnek, hogy az új donorországok teljesítik vállalásaikat. A célhoz a legközelebb a szlovénok és a csehek állnak. A szlovén hozzájárulás 2009-ben 0,14% volt, míg a cseheké 0,13 % (mindketten egy százakkal növelni tudták a korábbi év összegét). Lengyelország nagyon rosszul áll, és úgy 0,08%-nál stagnál.

A magyar helyzet annyiban más, hogy itthon még kevésbé meggyőző a válságra hivatkozni, lévén, hogy a magyar fejlesztési segélyek nagysága már 2006-ban, azaz a válság előtt kezdett el csökkenni. Miközben a csatlakozástól 2006-ig egyenletesen nőtt az elköltött keret, s 2006-ban már elérte a 0,13%-ot (42,143 milliárd forintot), ezt követően csökkenni kezdett. 2007-ben majdnem felére csökkent, és már csak 0,08% volt, míg 2008-ban tovább csökkent 0,075 %-ra. Bár várhatóan 2010-ben maga a bruttó nemzeti jövedelmünk is sokkal kisebb lesz nominálisan, elemzők gyakorlatilag kizárják, hogy ez évben Magyarország teljesítse a beígért 0,17%-ot.

A világ többi része

Az Egyesült Államok azt ígérte, hogy 2004-2010 között megduplázza a Szubszaharai Afrikába szánt segélyek összegét. Kanada szintén kötelezettséget vállalt, hogy 2010-re megkétszerezi a 2001-es segélyeinek nominális értékét. Ausztrália célja, hogy elérje a 4 milliárd ausztrál dollárt (1 ausztrál dollár = 0,8969 U.S. dollár). A nem EU tag Norvégia, mely a világ egyik éllovasa a segélyezésben, tartani kívánja a Bruttó Nemzeti Jövedelem 1%-át, míg Svájc a GNI 0,47%-át fordítja hivatalos segélyekre, ami magasabb, mint a korábbi vállalása. Gleneaglesben Japán 10 milliárd USA dollárral ígért többet, mint a 2004-es segélyszint, ám ezt eddig nem igen teljesítette. Bármennyire lenyűgözőnek tűnhetnek is ezek a számok, a végeredmény a 2005-ben tett ígéretekhez képest 21 milliárd dolláros hiányt mutat. Nem véletlen hogy a segélyezéssel foglalkozó civil szervezetek már évek óta azt követelik, hogy minden ország iktassa törvénybe a segélyezés szerinti kötelezettségeinek pontos menetrendjét. Mind ahogyan az sem véletlen, hogy a legtöbb ország ezt egyáltalán nem hajlandó megtenni...

A cikk a DemNet (Demokratikus Jogok Fejlesztéséért Alapítvány) hírlevele alapján készült.