Nem titok, hagy egy magángyűjteménynél valójában a gyűjtők egyedi ízlése, kapcsolatrendszere, valamint anyagi és egyéb lehetőségei alkotják az egyetlen „tematikát” képek összeállításában, ezért a címadás eleve gyanúra adott okot. Valószínűleg a kiállítás egyik fő képe, Paul Signac A harmónia kora című festménye sugallta az aranykoros-idilli téma-meghatározást, netán közönségcsalogatónak találták a szervezők a pozitív üzenetű címet? (Szürke világunkban megtalálni a boldogságot stb. stb.) Mindenesetre a kiállítás öt termében zavarba ejtő feliratok olvashatók: míg ezek szerepe az lenne, hogy segítse a nézőt könnyebben befogadni a látottakat, itt inkább csak plusz köröket futnak az oda szorosan nem illő téma körül.

A lényegen egyébként ez nyilván nem sokat változtat: egyedülálló válogatást láthatunk több mint 50 modern művész 100 művéből. Monet, Picasso és Renoir mellett a kor kevésbé ünnepelt alkotói is megtalálhatóak, a legnagyobb számú alkotással talán Marini és Rodin képviselteti magát – utóbbi több 'vájtszeműeknek' való ritkaság mellett a csodálatos Az örök bálvány című szobrával. Ízlés kérdése, hogy mi a „csodálatos”, tudom én: de a szerelemnek ez a lélegzetelállító ábrázolása megmutatja a szépség univerzalitását, rabul ejti a szívet, ahogyan egykor Alexander Kasserét is, akit ez a szobor tett a művészet rajongójává.

A nem hétköznapi család története is kap egy kis szeletet a kiállításból, elmélyülni vágyóknak szabadegyetemi programmal készültek a szervezők kedd késődélutánonként, illetve előtte tárlatvezetés is igénybe vehető. A tavaly Augsburgban összeállított kiállítás május 2-ig tekinthető meg a Galériában, aztán továbbáll, végleg elbúcsúzik „szülőföldjétől”.

Kiss Borbála