Az ókori „Budapestről” majd mindenkinek Aquincum jut eszébe. Mintha máshol nem is lett volna római fürdő. Meglepő, de a mai Budapest területén összesen tizenkilenc római fürdőt tártak fel. A legismertebb az aquincumi polgárváros fürdője, de számos más fürdő is volt.
Mint például a Hajógyári-szigeten, a helytartói palota fürdője. Vagy a Csúcs-hegyen épült római villa is rendelkezett fürdővel, igaz, ezt feltárás után visszatemették. A mai Flórián tér helyén volt a katonai tábor, ami szintén elképzelhetetlen volt fürdő nélkül.
A rómaiak szigorú rend szerint építették fürdőiket szerte a birodalomban. Így voltak külön férfi és női fürdők, vagy ha erre nem volt lehetőség, akkor külön szabályozták, kik mikor látogathatják azokat. Minden egyes fürdő több medencével, illetve több helyiséggel rendelkezett: volt hidegfürdő (frigidarium), langyosfürdő (tepidarium), melegfürdő (caldarium), öltöző (spodyterium), izzasztó (sudatio), pihenőhelyek, tornatermek, masszírozó és természetesen szentély is. A római életmódhoz tartozott a fürdő használata, ami a tisztálkodáson kívül a társadalmi élet egyik központja is volt. A fővárosban, ha egy császár népszerű szeretett volna lenni, közfürdőt építtetett a plebs, a nép számára.
A népvándorlás nem csak a Római Birodalmat, hanem a fürdőkultúrát is elsöpörte. A középkorból ugyan vannak forrásaink arról, hogy létezett egy-két fürdő Budán, például Luxemburgi Zsigmond idejében. Sőt a „feredő-mestereknek” még céhük is volt, ami pontosan ugyanúgy működött, mint a többi céh, inasokkal, legényekkel, tanulóévekkel, szabályzattal rendelkezett, ráadásul a „feredő-mesternek” mestervizsgát is kellett tennie. Arról azonban már nem szólnak ezek a források, hogy mi is volt ebben a céhben a mestermű?
A budai fürdők fellendülése a török korig váratott magára. Bár már a mohácsi csatavesztés után szeptemberben megérkeztek a törökök Budára, tartósan csak 1541-ben rendezkedtek be az egykori királyi fővárosunkban. A máig működő török fürdők közül a Rudas fürdő a legszebb. Szokoli Musztafa budai pasa alakíttatta át a fürdőt, amit már elődei, Ali és Mohamed pasák elkezdtek építeni. Ezt a fürdőt a törökök egy korábbi fürdő helyére építették. A közelben lévő Rác fürdő is középkori eredetű, amit szintén a törökök építettek át. A legérdekesebb mindenképpen a Király fürdő. Neve is érdekes, hiszen a királyi vár alatt helyezkedik el, a Fő utcában. A fürdőnek semmi köze nincs a a magyar királyokhoz, nevét onnan kapta, hogy a török kor után, 1796-ban Kőnig Ferenc tulajdonába került, akinek nevét később egyszerűen lefordítottak.
A fürdő érdekessége igazából nem ez, hanem az a tény, hogy ez az egyetlen olyan fürdő a fővárosban, amihez nem tartozik hőforrás. Vizét a Császár fürdőből kapja, egy vízvezeték-rendszeren keresztül, valószínűleg azért, hogy legyen egy olyan fürdője is Budának, ami a városfalon belül van. Azaz ostrom esetén is fürdőzhettek a budai pasák.
Az újkorban Zsigmondy Vilmost kell megemlítenünk. Ő úgy gondolta, hogy a budai oldalon lévő törésvonalnak és a valamikori vulkáni tevékenységnek köszönhető a számos budai melegvízű forrás. Ezeknek kell lennie Pesten is folytatása, bár sokkal mélyebben. Elméletét a Margit-szigeten bizonyította, ahol 1867-ben 119,5 méter mélyre fúrt és talált meleg vizet. Kutatásait a Városligetben kívánta folytatatni, ahol 1868-tól tíz éven át próbálta megtalálni a remélt hőforrást. 1878-ban sikerült neki, a mai Hősök terének szinte a közepén. Ennek a forrásnak a vizével látják el a Széchenyi fürdőt, ami csak a század végére készült el.
Budapest szerencsés földrajzi elhelyezkedésének, valamint a rómaiaknak, a törököknek és Zsigmondy Vilmosnak köszönhetően lett Európa egyetlen termálvizes fővárosa.

Szakács Áron