Az aláírásgyűjtés ötletgazdája tanítónő, két gyerekes anya, aki saját bőrén tapasztalta meg a családon belüli terrort: férjétől hat éve külön él, de a válóper jelenleg is tart, s a kapcsolatot még máig sem tudta hivatalos úton lezárni. Halász Pálma azután fordult kezdeményezésével az Országos Választási Bizottsághoz, hogy megismerte az ENSZ 2005-ös, Magyarországról írt CEDAW- jelentését; ebben a nők helyzetét vizsgáló bizottság elmarasztalta és kártérítésre kötelezte a magyar kormányt egy bántalmazott asszony ügyében, a szociális tárca azonban elhatárolódott a követeléstől. (A CEDAW - egyezmény a nők hátrányos megkülönböztetés és bántalmazása ellen - egy 1982-ben létrejött nemzetközi megállapodás, melynek 2001 óta Magyarország is részese, legalábbis elviekben.)

Az OVB két hónapot adott az aláírásgyűjtésre, engedélyüket pedig június 5-én élesítették, tehát augusztus 3-áig 50 ezer aláírást kell szereznünk, hogy a kezdeményezéssel egyáltalán foglalkozzon a Parlament – mesélte Halász Pálma, megjegyezve, hogy az egész megmozdulásra nem lenne szükség, ha csak egy országgyűlési képviselő is vállalná ügyüket. Halász és támogatói azt szeretnék elérni, hogy a családon belüli erőszak önálló jogi kodifikációt kapjon, vagyis a hatóságok ugyanúgy kezeljék, mint az utcán történő bűncselekményeket. A házon, családon belül történő bántalmazást jelenleg a szociális és igazságügyi szervek sem tudják megfelelően szankcionálni: az ilyen esetek többsége felderítetlen, s a bántalmazó büntetlen marad - még akkor is, ha az erőszakról a rokonság és tágabb lakókörnyezet is tud. Az kívülállók félnek más ügyeibe avatkozni, sok esetben pedig tartanak az agresszortól – a szomszéd hallgat vagy elköltözik, a családsegítő munkatársa bürokráciával takarózik vagy átpasszolja az ügyet másnak, csakhogy ne kelljen a témával foglalkoznia. Ráadásul, a terror nem mindig fokozódik tettlegességig: bántalmazásnak számít az érzelmi és gazdasági zsarolás, az elszigetelés és a mindennapos verbális agresszió is, amire a rendőrségnek szintén nincs hathatós válasza.

Halász Pálma szerint éppen ezért a családi ügyek jellegzetességeire érzékeny büntetőjogi szabályozást kellene létrehozni. „Lehet, hogy 20 év alatt csak kétszer történik valódi erőszak, de az elnyomás végig fennáll; ha az ilyen esetekre nincs specifikus törvény, akkor nincs bűncselekmény, tehát elkövető sem” – fogalmaz az aktivista. Halász szerint jelenlegi lehetőségek – mint a bántalmazó három napos távol tartása, az anyaotthon vagy a mediáció – nem sok elrettentő erővel bírnak, sokszor pedig inkább nehezítenek a sértett(ek) helyzetén: a hazatérő zsarnok még durvább lesz, a mediáció pedig teljesen haszontalan, ha korábban éppen emberölési kísérletről volt szó. Az intézmények bevonásának másik veszélyforrása az itt is érvényes sztereotípia: sokan gondolják úgy az áldozat maga idézte elő a bajt, hogy éppen ő tehet a bántalmazásról – teszi hozzá Halász Pálma – sőt, azt is megkérdezik, hogy a sértett miért házasodott össze kínzójával; ilyen erővel azt is kérdezhetné, hogy miért nem látott öt-hat évvel előre a jövőben. A családi erőszak témája még mindig tabu hathatós jogi védelemre ugyanakkor nagyon nagy szükség lenne Magyarországon: becslések szerint közel egy millióra tehető a bántalmazott családtagok – nők, gyerekek és férfiak – száma, és hetente egy nőt, havonta pedig egy gyereket öl meg valamelyik hozzátartozója. Legutóbb egy 11 éves kisfiút vert halálra szíjjal saját apja – az eset országszerte általános megdöbbenést váltott ki, a végső ütéshez vezető kis pofonokról ugyanakkor nem szívesen vesznek tudomást az emberek.

Halász Pálma először mindössze szülei segítségére számíthatott a kezdeményezés indításakor: Zuglóban, az Örs vezér téri aluljáróban felállított egy vasalódeszkát, és arra tette ki a maga fénymásolta íveket – édesapja pedig a Batthyány téren kezdett gyűjtésbe. Ahogy akciójuk ismertebbé vált, egyre többen ajánlották fel segítségüket Pálmáéknak – egy zuglói papír-írószer bolt például poszter anyaggal és írólappal látja el az aktivistákat, de jelentkezett egy nagy kozmetikai cég is, ami e-mail-ben terjeszti az aláírásgyűjtési ív letölthető és terjeszthető formáját. „Most ott tartunk, hogy Záhonytól Sopronig mindenhonnan jelentkeznek és küldenek el íveket hozzánk; Budapesten több száz önkéntes keresett meg minket, köztük gyerekek, hogy segítenének a gyűjtésben, ha csak egy-két órára is” – mondta el munkatársunknak Halász Pálma. A kezdeményezést már több jogász támogatja, így például mellé állt a Bírónők Egyesülete, de Galajdi Ágnes is, aki nemrég Nemzetközi Bátorság Díjat kapott az amerikai magyar nagykövettől, a témakörben végzett munkájáért. Az apa, Halász Béla a Budai Hírlap kérdésére 25-27 ezer közöttire becsülte az eddigi támogatók számát, hozzátéve, hogy folyamatosan érkeznek az újabb ívek. A gyűjtés eredményes lezárásához azonban még mindig aláírások ezreire van szükség –augusztus 3-áig.

Az aláírásgyűjtéshez szükséges petíció innen tölthető le.


Koncz Tamás