Mikola István néhány nappal ezelőtt feljelentett egy vidéki szülészt, miután annak egyik páciensétől megtudta, hogy az orvos előre kért pénzt, majd pedig kevesellte az összeget a szülésben való közreműködéséért. A fideszes szakpolitikus akkor azt mondta, reméli precedens értékű lehet majd az eljárás.

Köszönjük, doktor úr!
Az ügy természetesen nem egyedülálló, ráadásul nem kimondottan csak a szülészek „követnek el” hasonlókat. A gyűjtőnéven hálapénzként emlegetett „egészségügyi hozzájárulás” a kelet-európai országok sajátja, de nem példa nélküli tőlünk nyugatabbra sem. Magyarországon az utóbbi évtizedekhez hasonlóan ma is divat pluszpénzt adni az orvosnak, legyen az szülész, sebész vagy csak a háziorvos.
Az orvos által előre kért összeg azonban viszonylag új keletű lelemény: a rendszerváltozást követően alakult úgy az egészségügyi közhangulat, hogy az orvos megmondhatja, mit, mikor és mennyiért végez el.

Mikola feljelentését teljesen helyénvalónak tartja a Magyar Rezidens Szövetség (MRSZ) elnöke, aki szerint – amennyiben valóban a leírt módon történt az eset – az mélyen elítélendő. Papp Magor hangsúlyozta, hogy igen fontos lenne tabuk nélkül beszélni az egészségügy valamennyi kérdéséről. Hozzátette, hogy az egészségügy megújulásához az erkölcsi normák, az értékrend megújulása is feltétlenül szükséges. Ennek első lépése, hogy őszintén ki tudjuk mondani azt, ami jelenleg zajlik. Ebből a szempontból Mikola István lépése példaértékű- mondta.

A Magyar Orvosi Kamara (MOK) vezetője lapunk megkeresésére elöljáróban leszögezte: élesen szét kell választani az orvosnak utólag, önként adott pénzt, és azt az esetet, amikor egy orvos előre kért pénzért bizonyos előnyöket ígér, biztosít a betegnek.
Az elnök szerint ugyanakkor – utalt vissza a Mikola-féle feljelentésre - egyetlen orvostól sem lehet várni ingyen, hogy munkaidején kívül, adott esetben szabadságát megszakítva, ingyen rendelkezésére álljon a páciensnek. Ennek – szögezte le – ára van, amit a betegnek igenis pluszban kell kifizetnie. Természetesen – fűzte hozzá gyorsan - nem helyes, nem fenntartható , hogy mindez szerződés, számla nélkül történik.

A hálapénznek tehát számos fajtája létezik, egy azonban mindenképp közös bennük: az orvos szempontjából való adóelkerülés.

A hálapénzes ügyletek– mondja felvetésünkre Papp Magor – leginkább a műtétes szakmákban merülhet fel, nagyságrendje pedig, noha nehezen megbecsülhető, a szóbeszédekben megjelenő számokat alapul véve havonta akár több millió forint is lehet.
A rezidensek elnöke hangsúlyozta ugyanakkor, hogy hiszi, a kollégák többsége tisztességesen végzi a munkáját, ezért is különösen fájó a jelenség, mert rontja a szakma, illetve az összes orvos megítélését.

”A hálapénz sajnos a jelenlegi egészségügy egyik mozgatórugója”
Átfogó, és bizton használható megoldás nem létezik, a gyakorlat ugyanis olyannyira beépült a társadalom és az egészségügyi rendszer „memóriájába”, hogy hosszú évtizedek kellhetnek a kitisztulásra.

A MOK elnöke leszögezte, ő sem tudja, mi lenne a jó megoldás a hálapénz felszámolására, két olyan eleme azonban biztosan van, amely nem kikerülhető: az orvosok, egészségügyi dolgozók bérét mindenképp legalább az európai átlaghoz kellene igazítani, a szabályozást, az alkalmazható szankciókat pedig megfelelően ki kellene dolgozni.
Ezzel kapcsolatban kérdésünkre Éger elmondta: kifejezetten rosszat tett az egészségügynek, hogy a második Gyurcsány-kormány egészségügyi vezetése lerombolta a MOK etikai kódexét, hiszen azóta is csak kidolgozás alatt van az új, amely sok tekintetben rendezhetné, rendezettebbé tehetné a viszonyokat. Emellett sürgető lenne a kötelező kamarai tagság visszaállítása is.
A béremelésekkel kapcsolatban úgy vélte, minimum a közalkalmazotti bérek többszörösére kellene emelni az egészségügyben tevékenykedők fizetését, ennek meglépése után pedig könyörtelen szigorral megbüntetni a szabályszegőket.

A fiatal orvosok képviseletében Papp Magor azt hangsúlyozta: az előre kért hálapénz komoly sérelmet okoz a betegnek, de ellentétes az orvosok többségének az értékrendjével is. Ezért a felszámolása sürgős feladat.
Szerinte ugyanakkor fontos lenne arról is beszélni, hogy az elvileg „etikusan kapott” és elfogadott hálapénz is rossz. „Egyrészt megalázó, mind a beteg, mind az orvos számára. A fiatal orvosok számára a szakmai fejlődésben is gátat jelent. Amíg a manuális szakmákban az orvosok közt a pénzes betegekért megy a harc, addig a fiatalok a szakvizsgához előírt műtéteket sem tudják elvégzeni”- fogalmazott.
Hozzátette, hogy tudomása szerint nagy összegű hálapénzben az orvosoknak csak nagyon szűk rétege részesedik. Ez a réteg viszont nagyon nagy befolyással bír a szakma és az ellátás alakulására. Nekik érdekük lehet a jelenlegi végletesen hierarchikus rendszer és az átláthatatlan, kusza egészségügy fenntartása- húzta alá.

Amíg azonban az orvosok fizetése az elvégzett munka felelősségéhez képest döbbenetesen alacsony, és napi egzisztenciális gondokat eredményez, addig ez nem lehetséges. Első lépés mindenképp az oki terápia megkezdése: az orvosi bérek rendezése- vélekedett. Véleménye szerint elvárható célkitűzés, hogy az orvosok egy fizetésből megélhetési gondok nélkül meg tudjanak élni, ez a mai bérek kétszereséből már lehetséges.

Kérdésünkre, hogy vajon az adóhatóság miért nem indít vagyonosodási vizsgálatot a papíron két minimálbért kereső, ámde 10 milliós autóval közlekedő doktorok ellen, Papp Magor elmondta: az orvosok többségének nincs lehetősége drága autók vásárlására, ezt csak nagyon szűk réteg teheti meg. Sokkal többen vannak azok, akiknek a hálapénz a megélhetéshez szükséges jövedelemkiegészítést biztosítja csak. A hálapénz, mint gyakran nem adózott jövedelem fölött az állam is rendszeresen szemet huny. Olyan ez – magyarázta -, mintha hallgatólagos megegyezés lenne: mi nem tudunk nektek a munkátokért többet fizetni, cserébe nem firtatjuk, hogyan szerzitek a jövedelmeteket.

„A hálapénz sajnos a jelenlegi egészségügy egyik mozgatórugója. Ha tudunk tabuk nélkül beszélni az egészségügyről, akkor ezt a kérdést is ki kell nyitni. A jelenség létezik, s a rendszer minden szereplője szerepet játszik a fenntartásában, a finanszírozó, az intézmények, az orvosok és a betegek is. A szankció ott jelenthet megoldást, ahol etikai vétség történik. A ki nem kényszerített hálapénz kezelése ennél sokkal bonyolultabb. Szerintem a döntéshozók is tisztában vannak azzal, hogy a bérek rendezése nélkül ez a kérdés nem kezelhető”- mondta.

Erkölcs vagy kenyér?
Papp Magor gondolataival cseng össze annak a neve elhallgatását kérő fiatal rezidensnek az álláspontja, aki nemrég tért haza nyugat-európai ösztöndíjas munkájából, jelenleg Magyarországon dolgozik. Munkaköre megegyezik a kintivel, amiért itthon egészen pontosan 12-szer kevesebb fizetést kap.

A doktor szerint tarthatatlan a mai magyar egészségügy helyzete, hiszen valósággal elűzi a jól képzett dolgozóit. Elmesélte, hogy egyetemi évei alatt töretlenül bízott abban, hogy az itthon megszerzett szakmájával itthon is tud dolgozni majd, mára azonban csak a jó ajánlatra vár és megy, mert nem tud megélni.

A hálapénzzel kapcsolatban leszögezte, szakterületéből adódóan egyébként sem nagyon találkozott vele, abban a kevés esetben azonban, amikor felajánlották, természetesen visszautasította. „Ennél megalázóbb dolgot nem nagyon tudok elképzelni”- fogalmazott.

Kérdésünkre a fiatal sebész elmondta, nem példa nélküli a nyugati országokban sem a hálapénz, de fontos különbség az itthonival szemben, hogy nagyon ritka. Szükség sincs nagyon rá, hiszen egy orvos, de szinte bármely egészségügyi dolgozó tisztességgel megélhet abból a bérből, melyet a tisztességgel elvégzett munkájáért kap.

Az orvosok, de a társadalom egésze is ludas
A betegek halmozott kiszolgáltatottságát látja a legnagyobb hálapénz-okozta problémának a Társaság a Szabadságjogokért betegjogi programvezetője.
Kapronczay Stefánia szerint ugyanis a a betegnek saját testi kiszolgáltatottsága mellett anyagi kiszolgáltatottságot is el kell szenvednie, ráadásul az orvostól kapott szolgáltatásért rendre kétszer fizet: egyszer a TB-nek, egyszer a doktornak.

Mint kérdésünkre kifejtette, a kikényszerített hálapénz jól megvilágítja a társadalom mai állapotát: elmondja mit gondolunk a demokráciáról és mit a szabadságjogokról. Sok társadalmi réteghez hasonlóan az orvosoknak is újra kellene definiálni szerepüket, hivatásukat, mert súlyos válságban vannak- mondta Matkó Ida, a Szószóló Alapítvány alapítójának szavait idézve.
A programvezető hangsúlyozta, hogy önmagában nem jelenthet megoldást az egészségügyi dolgozók fizetésének drasztikus megemelése, ez előtt sokkal inkább a nyílt párbeszédre lenne szükség.

Jöhet-e morális megújulás?
A fiatal orvosok számára a hálapénz komoly riasztó tényező, sőt a külföldi munkavállalás egyik meghatározó oka- mondja már Papp Magor. Ugyanis tőlünk nyugatabbra az orvosokat nem kényszerítik bele az ezzel járó napi megaláztatásokba, konfliktusokba. Egy olyan rendszerben, ahol a főorvosok nem a pénzes betegekből szerzik a jövedelmüket, sokkal többet tudnak segíteni a fiatalok fejlődésében, hagyják őket műteni, sőt asszisztálnak is nekik. Ott a fiatal orvos nem rivális, hanem szövetséges.
Mi – magyarázta - azért tanultunk, hogy itthon gyógyíthassunk. Ennek megfelelően morális megújulást akarunk. Nem borítékokból, hanem a fizetésünkből szeretnénk megélni. Ezt bizonyítja az idén államvizsgázók körében készült felmérés is. Ebből kiderült, hogy a pályakezdő orvosok elsöprő többsége (93%) hálapénzmentes egészségügyben szeretne dolgozni. És ezt méltányos, kétszeres bérezés mellett már megvalósíthatónak tartanák...

K. D.